Egy érintés

Gondolkoztatok már azon, hogy az érintés milyen fontos?

A PÉNZ

A mai gondolataim a pénz körül forognak. Eddig teljesen elutasítottam, utáltam a pénzről beszélni és amikor fontossági sorrendet állítottam fel a legutolsó helyen volt. De ez így nem jó!!! Én elutasítottam, így a pénz elkerült.

A pénz energia! S ha valamibe, pl. a munkánkba energiát fektetünk bele, akkor azt vissza kell, hogy kapjuk.

A pénz fontos!

A pénz felszabadít! Felszabadít attól, hogy mindig rá gondoljunk!

Tehetőssé tesz! Vagyis azt tehetem amit akarok! Azzal foglalkozhatom amivel akarok!

Megváltoztatja környezetemet, ami a tudati szintemet tükrözi!

Ezeket megfontolva, már tudasítottam magamba, hogy szeretem a pénzt!!

Ki vagy TE?

Azért vagy a Földön, hogy önmagad légy!

Érzelmeink megélése!

A sírás olyan mint az élet folyója, megtisztítja sebeinket, elmossa fájdalmainkat!

Ha szomorúak vagyunk, éljük meg a szomorúságot, engedjünk szabad utat a könnyeknek, hiszen megkönnyebülést hoz. Nem szabadna a fájdalmakat lenyomni, elnyomni, mert ezek tudatalattiban tartása rengeteg energiát igényel, és betegségek kialakulásához vezet. Meg kell élni az érzéseket, a negatív érzéseket is.
Megélni, majd tudatosítani.
Tudatosítani, hogy IGEN, most én szomorú vagyok, mert a körülmények igy hozták.
Majd az érzést elengedni, vagyis hagyni, hogy tovább áramoljon felfelé.
Ezek után jöhet újabb érzés, hiszen igy adunk helyet az örömnek, a boldogságnak!!

ÉBRESZTŐ!!

Az ember programok terméke és programokra hallgat, ezek azonban szokványosak, így kevésbé feltűnőek. Valójában mindenki alszik. Amíg azonban alszik az ember, nem állapíthaja meg, hogy alszik. Amíg alszik az ember, azt sem állapíthatja meg, hogy a többiek alusznak-e. Amíg alszik az ember nem ismeri fel azokat akik ébren vannak. Fel kell ébrednünk, akkor egy csapásra felismerjük, hogy aludtunk, hogy majdnem mindenki alszik, de vannak néhányan akik ébren vannak.
ÉBREDJETEK FEL!!!
ez a ma követelménye.
Váljatok meg kedvelt álmaitoktól, melyekben mint a gépek utasításokat hajtotok végre.

Thorwald Dethlefsen

A jövő embere

Az új ember a "vagyok" szerint éli az életét, és..
...tudatos teremtő,
...felvállalja a felelősséget egészségéért és sorsáért,
...igaz, őszinte és hiteles,
...ösztönös, érzelmes és érzékeny,
...ismeri a csoportszellemet és erős Mi-tudattal rendelkezik,
...másokkal szemben is szeretetteljes,
...életvidám, szimpatikus és spontán,
...kreatív, fantáziadús és képes a megújulásra,
...van humora és optimista,
...egyszerű és természetes,
...öntudatos és mindig figyelmes,
...egészséges,
...lelkes, és másokat is lelkesít,
...céltudatos és bátor,
...nyitott, befogadóképes, és kész tanulni,
...állhatatos, igazságos és kitartó,
...megértő és kedves,
...élvezi az életet,
...szerény, van lélekjelenléte és vállalkozó kedvű,
...gyengéd és jóságos,
...van kisugárzása és szép,
...sportos, toleráns és másokat is motivál,
...békeszerető és boldog,
...belátó, és kész befogadni az életet,
...tudatos, rugalmas és humánus,
...nem bosszankodik,
...kész arra, hogy életét az öröm vezesse,
...nem dolgozik, hanem örökké szabadságon van, mert örömet talál hivatásában,
...sikeres és figyel a környezetére,
...lelkesíti az élet,
...a tao szerint él.

Forrás: Kurt Tepperwein Illúziók nélkül

Hibáink elengedése

Ha már tudatosódott, hogy értékes emberek vagyunk, akkor jöhetnek a hibák felmérései.
Elöször is tudni kell, hogy mindenki követhet el hibát, ami nem hiba, csak egy döntés, hogy akkor, ott, abban a helyzetben csak úgy cselekedhettünk. De ezekért a döntésekért vállaljuk a felelősséget, és nem hárítjuk át más emberekre, vagy más befolyásoló tényezőkre.
Inkább döntsünk rosszul, mint sehogy!
Osho szerint ha csak lavirozunk az álott vízben, az maga a haldoklás.
Nincs jó vagy rossz döntés!
Hiszen ki az, aki ezt megítélheti?
Senki sem tudja, hogy valamit miér teszünk, nem tudja senki, hiszen, nem élte át azt amit mi, nem tudja mit hoztunk magunkkal az ősöktől, előző életekből stb. Csak mi tudjuk, csak mi ítélkezhetünk önmagunk felett. S ha tudjuk, hogy ártó szándék nem volt bennünk, akkor a cselekedetünk, vagy bármely személyiségjegyünk, elfogadható. Akkor, ott, csak úgy tehettem, mert akkor azon a tudatossági szinten álltam.
De most már fejlődtem és változni akarok, most már másképpen cselekszem és élem az életemet.
Igy fogadhatom el hibáimat.