Szezonális depressziós, így nevezik  azokat akik általában többnyire télen lesznek depressziósak. Okát, megelőzését nem tudják, így a tünetet kezelik, kiegészítve azzal, hogy legyen minél többet a páciens levegőn és napon.
A természetnek is meg van a maga ritmusa, télen sok állat téli álmot alszik, a fák elhullajtják levelüket, a legtöbb élőlény visszahúzódik odújába, és csak a legszükségesebb időt tölti a szabadban, akkor is élelem után kutatva.
A hideg, a sötét, mind arra mutat rá, hogy ilyenkor befelé kellene fordulnunk, és belső fényünk világításánál, melegénél találjuk meg a békét és a nyugalmat.
Azok akik ilyenkor elsüllyednek a kilátástalanságban, azoknak nem a külső környezetre való figyelmet kéne ajánlani, ha nem megláttatni velük, megtanítani nekik, hogyan kell, megtalálniuk a bennük lévő fénysugarat. S ebbe a sugárba kapaszkodva, önmagukban biztonságra lelve, a kilátástalanság helyzetéből elmozdulva, eljutnak a "látom a kiutat" pozícióba.