Feltétlen szeretet

Sandy Stevenson

Feltétlen szeretet

Olyannak szeretlek amilyen vagy

...miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet.

Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lennél szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt hiszem, hoy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.

Én nem láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztam,- honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?

Hagylak, hadd járd az utad- nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek vagy hibának, amit mondasz vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.

Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet.

Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is.

Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világra. Ahogyan téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és előrehaladj vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.

Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.

Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg a saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jovődet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes.

Tusom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem, és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat.

Tudom, hogy a sok bőrszín, vallás, szokás, nemzetség és hitrendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebből a sokszínűségből sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk. Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogy ha valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.

Én nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogyan szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.

Rájöttem, hogy valójában a fivérem vagy, a nővérem vagy, még ha máshol születtél és más istenben hiszel is, mint én.

Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és minden virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt.

Szerető szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal egy kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében.

Lélekmasszázs

LÉLEKMASSZÁZS

Az ausztráliai őslakosságtól származik ez a lazítási technika, mely lényünk egészére hat
TESTRE, LÉLEKRE ÉS SZELLEMRE

Az EGYSÉGET stimulálja, hogy újra egyensúlyba, harmóniába kerüljünk önmagunkkal.
A lágy, ringató mozgás hatására:
-aktiválódik a sejtemlékezet ezért a sejtek visszatérnek a helyes, rendeltetésszerű működésükhöz
-néhány perc után kellemes ellazulást érez a kezelt, melynek hatására az energiarendszerben elkezdenek oldódni a blokkok, melyet a stressz, a szorongás, a félelem, a harag, stb. okozhatot.
Ezen áramlást gátlók fellazulása után az energiarendszer működése fokódik, s hatására a szervek működése javul, az immunrendszer és az öngyógyító képességünk megerősödik.
Az ellazulás teljességével a tudatalatti megnyílik, s ezáltal régen elnyomott sérüléseink felszínre kerülhetnek, melyeket a szeretet érzésében képesek leszünk elengedni.
E technika hatására képesek leszünk gyerekkori negatív bevésődések átírására, s arra, hogy fájdalmas tapasztalataink ellenére kinyíljunk és tudjunk dönteni és a változás útjára lépni.

Bejelentkezés kezelésre:
06-70-4321-994
Ideje:1óra
Ára: 4000Ft

Az újévi fogadalmakat sohasem szerettem, ez mindig olyan volt számomra, mint a kötelező olvasmányok. Nekem ne írja elő senki, hogy mikor és mit tegyek, mit olvassak, mikor fogadjak meg valamit. Így sosem tettem. Illetve egyszer elolvastam egy kötelező olvasmányt a Vörös és feketét, és akkor már sajnáltam, hogy lehet, hogy egy csomó jó könyvet kihagytam, csupán dacból. Így elgondolkoztam most azon is, hogy itt az új év, egy új energia, ha csak a számisztikát is nézzük. Új lehetőségek, új kezdetek. Az óév már elmúlt, azon már nem változtathatok, de mit tehetek, hogy az újévben valóban érvényesüljön valami más, valami új, valami, ami több, ami mutatja a fejlődést, ami mutatja, hogy tudatosobbá válok. Ez az amit megfogadok most! Ebben az évben arra törekszem, hogy minden tettem, gondolatom és érzelmem mutassa a tudatos fejlődést a szeretet minőségében.

Tudatosan az egészség felé

Szeretne többet tenni a gyógyulása érdekében?
Vannak félelmei, szorongásai, kérdései?
Tudni szeretné. hogy az orvosi kezelés mellett, mi az ami segít tünetei enyhítésében és a gyógyulásban?

Ha a válasza IGEN, akkor szeretettel várom Önt , minden csütörtökön 13h-kor, ingyenes tanácsadásunkon.

Cím: Budapest,

Tüdőklinika Fszt.
Nagy Erika
06-70-4321-994
egeszsegtudatossag@gmail.com
egeszsegtudatossag.gportal.hu

Hogy is van ez?

Hogy is van ez? Tudom, hogy mit kellenne tennem, de mégsem tudom megtenni. Mi a fene ami még visszatart, hiszen már semmi sem jó? Elmúlt, szép volt, jó volt! De, hogyan lehet ebből kilépni? Mint akit megbabonáztak, minden rossz és mégis maradsz. Miért? Szeretet? De már az is csak éppen, hogy egy-egy lángot ejt, egyszer-egyszer gyúllad fel a fény. Várod, hogy valami történjen, hogy valaki vagy valami meglök és akkor végre teszel egy lépést előre, de a lánc ami hozzáköt visszaránt. De mi ez a lánc, miből van, hogy nemtudod elszakítani? Olyan könnyen adunk tanácsot másoknak, sőt önmagunknak is. Hiszen az ész tudja, hogy ez igy nem mehet tovább, és mégis valami visszatart, a szív? Az érzelmek? De már azok is csak pislákolnak. A remény, hogy visszatér a régi szerelem? Talán ez az. A remény hal meg utóljára.

Mese

Állandó változás

Egy messzi, tengerentúli országban élt egy hatalmas király. Hosszú ideje uralkodott már, és a kormányzása alatt az egykor szegény ország virágzó birodalommá változott. A falvak és a városok utcáin élénk sokaság zsibongott, az emberek egészségesek és elégedettek voltak, örömmel végezték mindennapi munkájukat, és élvezték az életet. A házak melegséget, biztonságot sugároztak, és a bőségesen termő kertekben gyümölcstől roskadozó, hatalmas fák álltak, amelyeknek az árnyékában az emberek megpihentek, és alkalomadtán ünnepi asztalt terítettek. Emiatt a királyt nagy uralkodóként és bölcs vezetőként tisztelték, ő maga azonban egyre elégedetlenebbé vált. Nyugtalanul vége Ézte a kötelességét, egyre gyakrabban kalandoztak el a gondolatai, vagy eltévedt az érzelmei útvesztőjében. Az elégedett munkálkodás és a jövő feletti kétségbeesett aggodalom két véglete között hánykolódott, és nem tudta megakadályozni, hogy tehetetlenül ki legyen szolgáltatva ezeknek a belső viharoknak. Elkezdett félni a magánytól és a betegségtől, és a halállal kapcsolatos gondolatok nem engedték aludni éjszakánként. És ha időnként boldogan a feladatainak tudta is szentelni magát, hamarosan ismét felmerültek a fejében a negatív érzések, amelyek felett nem tudott uralkodni.

Végül összehívta országa legbölcsebb férfiait és nőit. "Figyeljetek-mondta nekik- orvosságot keresek, amely segít visszaemlékeznem az életszeretetre, amikor szomorú vagyok és a világból eltűnik a ragyogás és a zene. És emelett legyen olyan hatása is ennek az orvosságnak, hogy emlékeztessen a halálra és az elmúlásra, amikor a legszebbnek látom az életet. Nem akarok többé az érzelmeim játékszere lenni. Találjátok meg a megoldást, amely ismét nyugalommal tölt el. "

A bölcsek sok napon és éjszakán át tanácskoztak, de nem találták meg az orvosságot, a gyógyszert vagy a bölcsességet, amely megfelelt volna a király kívánalmainak. Végül követet küldtek egy remetéhez a hegyekbe. Ki ismerné a megoldást, ha ő nem? A követ néhány nap múlva visszatért, és átadott a királynak egy szerény, egyszerű gyűrűt, amelynek egy nagy üvegkő ragyogott a közepén. A remete azt üzente a királynak: "A válasz az üvegkő alatt rejtőzik, de állj ellent a kísértésnek, és ne akard most azonnal elolvasni. Csak akkor nézhetsz a kő alá, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett, és semmiféle kiutat nem látsz. Csak akkor nyisd fel a gyűrűt, amikor teljesen megzavarodtál, amikor már az elviselhetetlenségig fokozódott a fájdalmad és a kétségbeesésed, és végérvényesen tehetetlennek érzed magad. Csak akkor, és csakis akkor fogod megérteni a választ."

Bármilyen különösnek tartotta mindenki az üzenetet, a király megelégedett vele. A kíváncsisága és gyakran megjelenő elkeseredettsége ellenére is tartotta magát a remete tanácsához. Időnként úgy gondolta ugyan, hogy eljött az a pillanat, amelyről a remete beszélt, mégis minden alkalommal sikeerült megoldást találnia.

Egy napon a felszínre tört egy már régóta parázsló vita az egyik hatalmas szomszédos országgal. Olyan hirtelen jött a támadás, hogy céltalannak tűnt a védekezés, és a király elmenekült a családjával és néhány katonával, anélkül, hogy bármit megmenthettek volna. Az üldözöttek sorsára jutottak. Gyakran kilátástalan helyzetbe kerültek, és a királynak nagyon gyakran eszébe jutott, hogy felnyissa az ujján viselt gyűrűt. De aztán elengedte a gondolatot.

A menekülés fájdalmai végül arra kényszerítették a királyt, hogy egy helyen hátrahagyja a családját. Az éhség és a betegségek következtében a legtöbb katonája odaveszett. Helyzete egyre kilátástalanabbá vált, és végül megmaradt embereivel a hegyekbe menekült. Fáradtan vonszolták magukat, míg egyszer csak maghallották maguk mögött az üldözőik diadalkiáltásait. A király minden erejét összeszedve felmászott egy meredek hegyoldalon, és keresztülpréselte magát egy szűk mélyedésen. Szinte már érezte maga mögött üldözői lihegését. A következő pillanatban egy mély szakadék peremén állt. Előtte a feneketlen mélység, jobbra és balra meredek sziklafal, mögötte pedig az ellenség. Ez volt a vég, valóban nem volt más választása. kétségbeesetten felnyitotta a gyűrűt, és elolvasta, ami a kő alatt állt. EZ IS EL FOG MÚLNI!

Amikor elolvasta az üzenetet, hirtelen mély nyugalom töltötte el. Figyelmesen körülnézett, és felfedezett egy keskeny rést a sziklafalban. Belepréselte magát, éppen az utolsó pillanatban, mert a sziklapárkányon máris megjelentek az üldözők. Látták a meredek sziklafalat és a mély szakadékot, és úgy döntöttek, hogy a király bizonyára leugrott a mélységbe, és végérvényesen legyőzték. Vad örömkiáltások közepette elvágtattak. A király ezután útnak indult, hogy ismét összegyűjtse a szétszóródott sereget és bujdosó híveit. A szerencse vele volt, egy éjszakai meglepetésszerű támadással visszaszerezte országát, és a nép üdvrivalgása közepette visszaköltözött a palotába. Az emberek boldogan ünnepelték visszatérését, táncoló, zászlókat lengető sokaság lepte el az utcákat. Dícsőitő énekekkel köszöntötték királyukat, és hatalmas tűzijátékokat rendeztek a tiszteletére. A király boldogsággal telve nézte az ünneplőket, és a szíve szinte repesett az örömtől és boldogságtól. Egyszerre csak a gyűrűre esett a pillantása.

"EZ IS EL FOG MÚLNI!", gondolta, és abban a pillanatban mély nyugalom áradt szét benne.

Ki vagyok ÉN?

Egyre több ember jut el ehez a kérdéshez, mint ahogy én is. Ki vagyok ÉN?. Elkezdtem keresgélni önismereti iskolába, tanfolyamra járni, könyveket olvasni. Vártam, hogy valaki megmondja, hogy ki is vagyok én valójában. Mert tudtam, hogy nem a nevem, nem a munkám, vagy családi állapotom vagyok, sem egy asztrológiai-jegy, a hold és a többi égitest játszótere, és nem is egy beskatulyázott, rámhúzott psychológiai teszt eredménye. Aztán szép lassan rájöttem, hogy senki sem tudja megmondani, hogy én ki vagyok, senki sem ismerhet ki vagy meg, egy másik embert. Mert amikor véleményt mondunk valakiről, abban már mi is benne vagyunk, a mi tapasztalataink, a mi érzéseink keverednek a másikról alkotott megitélésben. Így a különböző tanok, mint az enneagramm, a numerológia, az asztrológia is csoportokat alkot és nem veszi figyelembe, a fejlődést, a változást. A psychológia meg csak az orráig lát, a személyiségig, a viselkedés típusokig. Akkor még is ki az, vagy mi az aki megmondhatja, hogy ki vagyok én? Senki, csakis önmagunk. Nekünk saját magunknak kell megtalálni a választ. Ami ráadásul nem is behatárolható. Hiszen a határok is mindig kitolódnak és eljön az az idő, amikor rájövünk, hogy nincs is határ. Mert valójában minden pillanatban megújulunk. Változik a testünk, az érzéseink, a gondolataink, a lelkünk, a szellemünk. Ugyanazt a helyzetet, tegnap másként éltem meg, mint ma. Igy aki tegnap voltam, az mára már megváltozott. Minden időben, múltban, jelenben és jövőben más és más vagyok és mindez együtt vagyok ÉN. Minden negatív és pozitív tulajdonságom, minden elkövetett bűnöm és minden jócselekedetem, minden könnyem és örörmöm, minden félelmem és bátorságom, minden szeretetem és szabadságvágyam, ez mind, mind én vagyok. S ha lehatolunk a qvantumfizika szintjére, rájövünk, hogy a nagy semmiből vagyunk. Parányi, láthatatlan fénydarabkák, összefogtak, atomokká váltak, s ebből az anyagtalan semmiből, valami kialakult. Ami maga a csoda. S ez a csoda vagyok én, s ugyan ebből a csodából van minden ember, minden állat és nővény, minden tárgy, vagyis a "minden"-ség. Semmi és mégis minden vagyok. Minden és mindenki ennek köszönheti létezését. Igy minden és mindenki egy CSODA! Hiszen ugyanabból a semmiből alakultunk ki. S igy ugyanaz a csoda folytán VAGYUNK, akik vagyunk! S igy ,magyarázható, hogy mindenki saját maga felelős az életéért, mindenki saját maga alakítja a sorsát, hiszen eggyenlő esélyekkel indulunk.